Találkozásom az angyalokkal – A negyedik jel
Aznap este, amikor hazatértem az előadásról, hosszú ideig nem tudtam elaludni. A testem pihent volna, de a lelkem éber volt – mintha valami bennem már nem akarna visszatérni a régi ritmushoz. A szívemben új kérdések motoszkáltak:
Mi a dolgom ezen a világon? Hogyan válhatok én is a fény hírnökévé?
Reggel korán keltem, a szokásosnál is csendesebb volt minden. A levegő nyirkos volt, de friss. A kertbe léptem, és megdöbbentem – az egyik virágágyásban, a még ki nem nyílott jácint közepén ott feküdt egy újabb fehér toll. Tökéletes és tiszta volt, mintha akkor szállt volna le. A leveleken harmat gyöngyözött, a napfény még éppen csak érintette a földet, de a toll ott volt: egy újabb jel, egy újabb emlékeztető.
Megcsókoltam a tenyerembe vetett tollat, és halkan csak ennyit suttogtam:
– Itt vagyok. Készen állok.
Ettől a ponttól kezdve egy belső késztetés hatására meditálni kezdtem. Nem úgy, ahogy a könyvek tanítják – egyszerűen csak leültem, becsuktam a szemem, és engedtem, hogy a gondolatok jöjjenek, majd elcsituljanak.
Ez akkor történt.
Mintha egy lágy, selymes energia ölelt volna körbe. Nem látványos, nem hangos – puszta jelenlét. Mély, békés és jelentőségteljes. A mellkasomban egy szelíd nyomást éreztem, majd a gondolataim helyét átvette valami más: egy üzenet , ami nem szavakkal jött, mégis tökéletesen értettem:
„Gábor, a szíved a kulcs. A gyógyítás benned van – nem kell keresned, csak engedned. Légy a béke hangja. Légy az, aki emlékeztet!”
Könnyek folytak le az arcomon. Tudtam, hogy ez már nem csak személyes út. Valami nagyobb hívott. Az angyalok nemcsak nekem akartak üzenni – rajtam keresztül másokat is meg akartak érinteni.
Ettől a naptól kezdve egyre több ember keresett meg spontán, mintha ösztönösen éreznék, hogy meghallgatom őket. Egy fiatal nő például a buszon ült mellém, majd néhány perc múlva már arról van szó, hogy úgy érzi, eltévedt az életében, és fogalma sincs, merre tovább. Én csak annyit mondtam:
– Nem vagy egyedül. A fény mindig ott van, még ha most nem is látod!
A szemében megjelent egy könnycsepp.
– Ezt pont most kellett hallanom. – suttogta.
Az angyalok tehát már nemcsak nekem szóltak. Általam kezdtek beszélni másokhoz is.
Az angyali szeretet rajtam keresztül áramlik. Nyitott szívvel és tiszta szándékkal szolgálom a fényt, ami mindannyiunkat összeköt!
És tudtam: a legmélyebb találkozás még előttem áll…
…hamarosan folytatódik.